mély melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Függőleges irányban, felülről lefelé tekintve viszonylag nagy kiterjedésű. Mély árok, gödör; mély tányér: levesestányér. Itt nagyon mély a víz. A fa mély gyökereket eresztett. Én… így vágynék meghalni, ha végnapom eljő, Hogy csendes mély sírba tegyék a harci mezőről Testemet. (Vörösmarty Mihály) Lépni mély, tárt sírokon által Komor pappal, néma szolgákkal. (Ady Endre) || a. Felülről lefelé a megadott mértékben kiterjedő. Huszonöt cm mély baránda. A kút nyolc méter mély. A medence tíz méter hosszú, hat méter széles és három méter mély. || b. Mélyen meghajol (meghajtja magát, hajlong): (többször) nagy ívben meghajtja magát. Az inas mélyen meghajolt. Elmondá Toldi György és hajlonga mélyen. (Arany János) || c. (átvitt értelemben) Mélyen nyúl a zsebébe, az erszényébe v. (régies) a tarsolyába: bőven, nagylelkűen adakozik vmely célra.
2. A föld felszínétől v. vminek a szintjétől lefelé viszonylag nagy távolságban levő, alant fekvő. A legmélyebb pont; a mély tengerfenék; mélyen a víz alatt; (a) mélyre ereszkedik, esik, zuhan; (a) mélyre enged, nyom vmit; vminek a gyökerei mélyre nyúlnak; mélyre ás, szánt; mélyről hallatszik. A falu mélyen a völgyben fekszik. Majd ha látsz kis csermelyt gyors mentében Megfáradni völgyek mély ölében: …Gondold, hived… fáradt lelke mint a fáradt csermely Agg, fogy és vész. (Vörösmarty Mihály) Szántanék én is a nyomodba, | a szikre figyelnék, hogy ottan | a vasat még mélyebbre nyomjam. (József Attila)
3. (átvitt értelemben) Kívülről befelé viszonylag nagy kiterjedésű. Mély erdő; mély seb. Mély vadonban… Ki az, aki bujdokolva mégyen… (Arany János) Megy a honvéd áll a hadnagy, Mély sebében összeroskad. (Gyulai Pál) || a. (átvitt értelemben) A megadott mértékben kívülről befelé terjedő. Két cm mély vágás volt a combján. A szekrény 60 cm mély legyen. || b. Olyan <lélegzet, sóhajtás>, amellyel nagy mennyiségű levegő tódul a tüdőbe, ill. távozik belőle. Mély légzés, lélegzés, lélegzet, sóhaj, sóhajtás; mélyen lélegzik. Bubenyiknek… egy mély, fájdalmas sóhaj röppent el a melléből. (Mikszáth Kálmán) Mélyen lélekzeni – kiáltják ketten egyszerre a beteg fülébe. – Mélyen lélekzeni. (Kosztolányi Dezső) || c. (átvitt értelemben, ritka) Mélyen néz vmibe: figyelmesen, fürkészőn név vmely üregbe, mélyedésbe, melynek csak az alján látható vmi. Mélyen néz vkinek a szemébe: a) figyelmesen, fürkészőn néz vkinek a szemébe; b) önfeledten, hosszan néz vkinek a szemébe. Halld, amit én tenéked itt mondok, jó vitéz – Szólt most az úri asszony, s mélyen szemembe néz. (Garay János) Mélyen nézek a szép lyány szemébe, – Mint a csillag csendes tó vizébe. (Petőfi Sándor) || d. (átvitt értelemben) Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel. (Arany János)
4. (átvitt értelemben) Viszonylag alacsonyabb rezgésszámú, a hangskála lejjebb eső helyén lévő <hang>. Mély basszushang, férfihang; mély hangú énekes, hangszer. Tisztán énekli a mély hangokat. A legmélyebb hangú vonóshangszer a nagybőgő. Csak szava-dörgése mélyebb, mint a rendes. (Arany János) Hallgatni orgonák búgását, Síri harangok mély zúgását. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Ilyen hangú <hangszer>. Századok mély trombitája harsan Győztesen a vén deák szavakban. (Juhász Gyula)
5. (átvitt értelemben, nyelvtudomány) Mély hang, mély magánhangzó: a szájüreg hátsó részében képzett h., m. A mély hangok: a, á, o, ó, u, ú. || a. (átvitt értelemben, nyelvtudomány) Mély hangú: ilyen magánhangzó(ka)t tartalmazó. Mély hangú képző, rag, szó.
6. (átvitt értelemben) Mélyen: <értékcsökkenéssel kapcs.:> lefelé nagymértékben. Az árakat mélyen leszállították. Gazdasági válságok idején a tőkés országok dolgozóinak, elsősorban a munkásosztálynak az életszínvonala mélyen leszáll.
7. (átvitt értelemben) A dolog belsejébe, lényegébe hatoló <gondolat, értelmi művelet>. Mély bölcsesség, gondolatok; mélyen szántó; mélyen átgondolta a problémát. [A közmondásokban] nem ritkán több valóságot s mélyebb életbölcsességet találni, …mint talán keresnénk. (Vörösmarty Mihály)
8. (átvitt értelemben) Teljes lélekkel, odaadással átélt élményekből fakadó <komoly érzés, érzület>. Mély együttérzés; mély fájdalom; mély gyász: a) vkihez nagyon közel álló személy, rendsz. közeli hozzátartozó halála miatt érzett gy.; b) (átvitt értelemben) ennek külső(séges) kifejezéseként öltött teljesen fekete ruházat. Mély gyászban van, mély gyászt visel; mélyen érez; mélyen megrendült. A mohosult sírkövekre ledülsz, S mély lelkesedéssel emeled hárfádat. (Berzsenyi Dániel) Aeschylus mélyen vallásos, de nem az ősi vallás értelmében. (Péterfy Jenő) Gyenge… volt a bizonyítványom… s az egész család mélyen elcsüggedt a 3-asaimon. (Móricz Zsigmond) || a.* (átvitt értelemben) Mély benyomást tesz vkire: erős és maradandó érzelmeket kelt benne. || b. (átvitt értelemben, elavulóban) <Levélben, kérvényben és szónoki beszédben használt udvarias kifejezésekben.> Mély tisztelettel: <levél v. kérvény aláírását megelőző udvarias formula>; mélyen tisztelt: <írásban, szónoklatban a megszólított személy(ek) jelzőjeként>. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Mélyen tisztelt Professzor Úr!
Kerülendő szó vagy kifejezés.
9. (átvitt értelemben) Igen nagymérvű <erkölcsi, ill. anyagi romlás, züllés, megalázottság>. Mély erkölcsi fertő; mélyen lezüllött; mélyen megaláz vkit. [Édesapám] a mély szegénységben egy ideig stagnált. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Mélyre v. (egyre) mélyebbre süllyed: a) <személy erkölcsi tekintetben> nagyon v. még jobban megromlik, elzüllik; b) (ritka) <vmely emberi tevékenység, eljárás, minőség, fokozat tekintetében> nagyon rossz v. még rosszabb lesz. A háború alatt a közellátás egyre mélyebbre süllyedt.
10. (átvitt értelemben) Semmitől meg nem zavart, teljes. Mély csend, sötétség, titok; mélyen hallgat. Elandalodva nézett… a fasorok titokzatos mély homályába. (Mikszáth Kálmán) És csend lesz… Mély őszi csend. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben) Az öntudat teljes elhomályosodásával járó. Mély álom; mély eszméletlenség. Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. (Petőfi Sándor) És az álom egyre mélyebb, Mélyebb, szörnyebb és sötétebb. (Juhász Gyula)
11. (átvitt értelemben) Telített, telt <szín>. A nyári égbolt mély kéksége; mélyen elpirul: erősen, nagyon elpirul.
II. főnév -et, -e [e, e]
1. (választékos) Vmely magasabb helytől lefelé terjedő tér; mélység. Leereszkedik, leszáll a mélybe. Kiáltás hallatszott a mélyből. Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe, …Ötszáz évvel utóbb… Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember. (Arany János) A magára hagyott anyag tehetetlen recsegéssel, …füstölögve süllyedt a mélybe. (Hunyady Sándor) A rakodópart alsó kövén ültem | …Alig hallottam, sorsomba merülten, | hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. (József Attila)
2. (csak egyes szám 3. személyű birtokos személyraggal) (átvitt értelemben is) Vminek lejjebb v. leglejjebb, ill. beljebb v. legbeljebb eső része. Az erdő mélye; a tenger mélye. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda. (Petőfi Sándor) A szűk udvar mélyén platánfa gyérül. (Juhász Gyula) || a. (csak egyes szám 3. személyű birtokos személyraggal) (átvitt értelemben) Vminek a lényege, veleje. Vminek a mélyére hatol; a mélyére néz a dolognak; vminek a mélyébe, mélyére világít. || b. (átvitt értelemben) Vkinek a szíve, a lelke, a keble mélye: az ember legbensőbb, legőszintébb érzésvilága. Te mikoron nevedet keblem mélyébe leírtad, Mit tettél, tudod azt? (Petőfi Sándor) Feledve, lelke mélyére szorítva a kedves emlékek a nagymamáról… (Nagy Lajos)
Szólás(ok): ld. pohár.
Szóösszetétel(ek): mélyépítő; mélyfekete; mélyfúró; mélyhűtő; mélylélektan; mélynyomó; mélyszint.
